 |
|
Idegenlégiósok a Harmadik Birodalom szolgálatában címmel jelent meg ez a hiánypótló mű. A kötet tanulmányozása már feltételez egy előzetes alaptudást a II. világháború történetében, arra alapozva mutatja be azokat a külföldi katonákat, akik a Führer zászlai alatt harcoltak. A náci Németország haderejének a krémjét az un. Waffen-SS alkotta, melynek tagjai között 350.000 külföldi volt, akik mind önként léptek szolgálatba.
A Waffen-SS valójában sosem szakadt el politikai gyökereitől, mindvégig a Hitlernek engedelmeskedő pártszervezet katonai ága volt lényegében. Emiatt a vezérkar nagy része mindent megtett, hogy a fiatalok inkább a Birodalmi hadseregben, az un. Wehrmacht-ban teljesítsenek szolgálatot. Sokáig nem engedték pl. azt sem, hogy tüzérsége legyen az SS csapatoknak. A külföldiek nagy számú felvétele Gottlob Berger nevéhez fűződik, aki a toborzás és a kiképzés vezetését kapta meg feladatul. Mivel a vezérkar mindinkább igyekezett elzárni a német fiatalokat az SS elől, ezért külföldön kezdtek el toborozni. De hogyan? Az északi államokban, mint Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium léteztek fasiszta pártok, melyek vagy Németországot vagy Olaszországot tekinteték országuk számára is követendő példának. És ne gondolja senki azt, hogy ezek az államok jelentéktelenek voltak: Hollandiából 50.000, Belgiumból 40.000 önkéntes vett részt a németek oldalán a harcokban. Kelet-Európában pedig a bolsevizmussal szembeni ellenállás volt az összekötő kapocs. Így lehetséges az, hogy 80.000 lett illetve 25.000 észt harcolt többek között a szovjetek ellen a keleti hadszíntéren.
Természetesen voltak olyan önkéntesekből szervezett csapatok, melyek harcban sem lettek bevetve. A brit és indiai önkéntesek nem sok harcértékkel bírtak, de propagandacélokra kifejezetten megfeleltek. Rendkívül furcsa helyzetek alakultak ki és ha megnézik a német egyenruhába öltözött közép-ázsiai önkéntesek fényképét, akkor érteni fogják, hogy mire gondolok.
A történelem és a II. világháború iránt érdeklődők számára feltétlenül ajánlom a könyvet.
|
